Elindult Ferenc atya egy pár liter tejet, olajat, hidegzsíroldót és szalámit venni szombat délután a hetedik kerületbe. A sok tea és kávé miatt néha összehúzta az arcán a ráncokat. A spár előtt egy lila melegítős cigányasszony akart eladni neki egy fehér női bőrkesztyűt, mondta neki hogy nem kell. Majd utánaszólt miközben ment volna be hogy nincs-e egy százasa, mondta hogy kártyája van. Utolsó kérése az volt, hogy nem venne-e neki egy kiló kenyeret. Erre Ferenc atya hátat fordított neki, és bal kezével az egyezményes -Haggyál már a hülyeségeddel- jelet adta ki, behajlított karja végén evezett a levegőben kinyújtott tenyere szemmagasságban.

Majd a pénztáros sokat mondóan nézett rá, miközben paypass levonás történt, mert észrevette hogy női név van a kártyán. Mert ilyet nem szabad. És ha egy férfinév lett volna rajta? Akkor se tudja hogy kié az a név. Vagy ha női neve van az atyának? Semmi köze hozzá.

Ferenc atya úgy ment be a Spárba mint aki nem akar se kesztyűt se kenyeret venni, majd úgy jött ki teli zsákkal, mintha valami rosszat tett volna mert nem a saját kártyájáról fizetett.