2014.10.18 Szombat este, Bálna Budapest
http://www.balnabudapest.hu/cikk/cafe-budapest--elemek-vol-1--ter

A komolyzene komolytalanná válik, ritmusok egymás mellé dobálva, hangok amiknek nincs visszhangja, ez amit most épp vér komolyan hallgatunk  előre szegezett tekintetekkel nem más, mint hamis.
Modern? Az biztos. De semmi több. Ideges út az előszobából át a konyhába, és útközben leverve az összes képet a falakról, lehúzva az abroszt az asztalról, csavarhúzóval belekarcolni érthetetlen szavakat az ajtókba hogy csak úgy pattogzik a festék!?
Az elején még volt két oldalról rézfúvás.
Jelenleg a csellós ideges vonószaggatása és a zongorista kalapácsjátéka(...)egy nyugodtabb témára váltott.
Lehet, minden kor kitermeli a számára legmegfelelőbb zenét. A pszichiátria kora nem is érdemelhet mást, mint idegbeteg komolyzenét. Mert attól, hogy egy zene modern, még ugyanolyan beteg. Ligeti programszerű zenéje sem más, mint idegpályák kvantumkisülései a zaklatott agyban!
Nincs dallam.
Nem szép.
Beteg, beteg, beteg :D
Galina Lisztvolszkaja cselló és zongorás őrülete megy már egy ideje /Grand Duett/.

Ez a következő izé talán még borzalmasabb az előzőnél. Nem tudom szeretni.
Talán pont ez a lényege az ilyen zenének: Ne Szeresd!
Vannak elképzeléseim arról, hogy mi a jó vagy a rossz zene.
A jó: ami meghat.
A rossz: ami egyszerűen megkeményít, mint a beton, bebörtönöz és nem hagy mozogni többé.
Ez most vagy Dukai Barnabás lázálma, vagy Ligeti Kamarakoncertje, nem tudom. A koponyám zsibbad.
Egy erdőről mutatnak képeket, de ezek után aki nem járt idén erdőben, az a tavasz előtt ne is tegye, kivéve ha rémálmokat akar magának.

Miután befejezték a kataton zajongásukat, otthagytam az egész komolykodós baromságot, és hazabringáztam, nem vártam meg a végét, pedig később azt hallottam hogy pont az volt jó.