A mai nap elindultam, hogy kiváltsam az útlevelem tíz évre, és kellett volna egy új személyi is, mert az meg lejár decemberben.

A Színyeiben befordultam a rendőrségre, és a portás rögtön nekem szegezte a kérdést: Hova jövök?
Mondom a kormányablakba.
Erre ő hogy ki van írva, miért nem lehet elolvasni.
Elnézést kértem tőle, mert udvarias vagyok, nem akartam azt mondani neki hogy ki a fasz gondol arra, hogy egy okmányiroda elköltözik, amikor másfél hónapja még javában itt volt?
Mint kiderült, nem elköltözött, hanem bezárt.
Szép lassan eltűnnek a kormányablakok.
Az okmányirodában már csak időpontot foglalva lehet ilyen ügyeket intézni.
A nagy csinnadrattával kihelyezett alaptörvények is szépen a süllyesztőbe kerülnek.
Észrevétlenül.
Mint ahogy a por belepi a szélvédő belsejét, és egész addig nincs semmi baj, amíg nem világít be a nap.
Vagy egy másik autó a sötét úton.
Vakság.