Ferenc atya sétálni indult, a mai hideg és szeles, tiszta reggelen. Bezárta maga mögött a parókia nagy tölgyfa ajtaját a nagy kulccsal, amit beletett a nagy zsebébe, és egy nagyot lélegzett utána. Lesétált a kis utcán, átvágott a kis parkon és benézett a kiskocsmában kisföccsöket iszogató kisiparosokra. A sarkon túl már a nagykörút várta, nagy volt a forgalom és nagyon sok autó nagyon hosszú sorban nagyon lassan vánszorgott. Seregnyi ember szállt le a műszaki hibás villamosról, és egyszerre megindultak a buszmegállóhoz, ahol már seregnyien álltak és a két sereg együtt állt tovább. Ferenc atya összébb húzta a hosszú fekete kabátját, és inkább hazament, mert ma eddig tartott a séta.